A hazafiasság a gazemberek utolsó menedéke

„Legalábbis a hazafiasság látszata biztosan. A cím egyébként Samuel Johnson mondása, aki sok mindent gondolhatott, amikor ezt a mondatot megfogalmazta, és még akár egy olyan helyzetre is érthette, ami éppen Magyarországon történik: amikor a szóban forgó „gazemberek” már nem vörös zászlót lóbálnak, és nem is szivárványos palástban és a bőrtangában vergődve törnek ránk – az már túl átlátszó lenne. Az a vonal már lebukott. Nem. Ezúttal új módszer, új emberkísérlet van: nemzeti zászlót lóbálnak, amekkorát még talán nem is láttunk, a himnuszt hangosabban éneklik, a forradalmi költészetben pedig annyira lánglelkűek, hogy Prométheusz tüze ehhez képest egy olcsó öngyújtó lángja. Az egészből valójában semmi nem igaz. Csak a gazemberség. A gazemberekre pedig igaz, hogy aki megbízik bennük, az előbb-utóbb úgy jár, mint amikor valaki eljegyez egy dominát, de kiderül, hogy allergiás a latexre.

Honnan lehet egyáltalán tudni, hogy gazemberekről van szó? Hát onnan, hogy tudjuk, hogy milyen tulajdonságok jellemzik a hazájukért aggódó, őszinte nem gazembereket. Először is ők nem szoktak üvöltözni, főleg nem gennyes, fröcsögő, savas gyűlöletet, nem keresnek öncélúan figyelmet, nem utánoznak olyanokat, akikre amúgy nem hasonlítanak (az abszurd viselkedés általános oka), de legfőbbképpen arról ismerhetők meg a nem gazemberek, hogy nekik a szabadság nem csupán az ő saját jogaikat és ambícióikat jelenti, hanem mások jogait és ambícióit is, hogy elmondják véleményüket.

A nem gazemberek emellett nem akarnak senkit a Dunába lökni, még akkor sem, ha az illető finoman megjegyzi, hogy annyit ivott a »nép reménysége úr«, hogy összeszarta magát – vagy ne adj’ Isten megpróbáltak ezzel kapcsolatban kérdezni valamit. Ezen kívül a nem gazember fontos ismérve még, hogy nem hergel, nem érdeke a felfordulás és a destabilizálás, gyermekeit pedig nem lelki terrorral, hanem szeretettel neveli. A nem gazembernek ráadásul nem dicsőség önerőből senkivé válni, vagy valaki olyat követni, akinek ez a legnagyobb teljesítménye.”

Nyitókép: Bohár Dániel Facebook-oldala